Varga duplája után a Barcelona kapusának bravúrjaitól volt hangos a Puskás

Szappanos Péter búcsúmeccse, és a Liverpool vagy a Barcelona fiatal magyar kapusának bemutatkozó-mérkőzése. Előzetesen ennyit tudtunk a Finnország elleni találkozóról, ám ennyi is elég volt ahhoz, hogy egy átlagos, június eleji összecsapásnál nagyobb jelentőséget kapjon a ránk váró 90 perc.

A magyar labdarúgó-válogatott hazai pályán eddig kilenc alkalommal találkozott pénteki ellenfelével, a finn nemzeti csapattal: hat győzelem mellett két döntetlen és egy vereség a mérlege, pénteken pedig a hetedik győzelem reményében lépett pályára ellene a Puskás Arénában. Összességében pedig már a 13. a tizenkilenc Finnország ellen eddig lejátszott találkozón.

Noha az összecsapásnak hat nappal a 2026-os világbajnokság előtt különösebb tétje nem volt, a szövetségi kapitány már jó előre jelezte: nemcsak győzelmet szeretne ünnepelni, hanem szép, az őszi Nemzetek Ligája-meccsekre tekintve bíztatónak ígérkező játékot is szeretne látni Varga Barnabáséktól. S a mérkőzésre kilátogató, közel 50 ezer néző vágya sem lehetett nagyon más...

A mieink kifejezetten támadó szelleműen kezdtek, ám már négy perc után kellemetlen fordulatot vehetett volna a meccs. A jobb szélen Bolla Bendegúzt helyettesítő ferencvárosi, Osváth Attila a labda megjátszására esélytelenül rúgta el Naatan Skyttä bokáját. Végül kisebb meglepetésre megúszta „csak” egy sárga lappal. Az első percek magyar támadásai így is háttérbe szorultak a következő tíz percre. A búcsúzó Szappanosnak többször is résen kellett lennie, de az újonc Csinger Márk fejére és Rony Jansson kisebb pontatlanságára is szükség volt a finnek egyik szöglete után, hogy ne kerüljön előnybe a vendégcsapat.

A folytatásban inkább küzdelmes meccskép alakult ki, a mieink érezhető dominanciájával, ám a kapu előtt kevés szerencsével. A 24. percben Kerkez Milos ziccerét blokkolta bravúrral az egyik finn. Nem sokkal később aztán megtört a jég: Ryan Mahuta bizonytalankodása után jutott szöglethez a magyar válogatott, Szoboszlai középre ívelt labdáját pedig Varga tudta hét méterről, szinte csípőmagasságból a kapu bal oldalába bólintani (1–0).

Ekkorra a nap is kisütött a stadion felett, szivárványt rajzolva a nyugat felől azért még erősen felhős égre. A mérkőzés hektikussága remekül lekövette az időjárásét: a magyar válogatott hol rákezdett és három-négy percig kifejezetten jó játékot mutatott, hol teljesen hátra szorultak a mieink, és az volt az ember érzése, néhány játékos szívesebben gyönyörködne az ekkorra már duplikálódott szivárványokban, mint nézné az ellenfelét (a közönség jelentős része fixen ezt tette, látva a lelátón előkerülő, ám felfelé